A képen a kiccsaládom és Linda, valamint jobbszélen nagynéném (ha valaki nem ismeri)látható. Így öten indultunk neki a dunántúlnak Júl. 19-én hétfőn, hogy bejárjuk a nyugati határt.
Az indulás napján jól megpakolva hagytuk el Böszörményt, lévén, hogy öten voltunk, a kombi fullosan tele lett, kihasználva így az utolsó talpalattnyi helyet is. A talapattnyit lehet szó szerint is venni, mert még lábnál is voltak kis csomagok, innivaló, ez-az.
Olyan fél hét tájban indultunk reggel és nem volt teljesen zökkenőmentes a dolog, mivel az autópályára érve előjött a kocsinak az a hibája, amire apu már előző nap is felfigyelt, hogy rángat a kocsi egy-egy gázadásnál. Be is mentünk Tiszaújvárosba az Opel márkaszervízbe, hogy kivizsgáljuk a dolgot. Szerencsénkre a műhelyvezető akkor ért be, és rádugva az adatleolvasó computert, kiderült, hogy a hármas hengernél van valami. Beálltunk vele a szervizbe és a mester meg is oldotta a problémát, azaz a henger szelepcsatlakozó vezérlőjét megtisztította és visszatette. Ez a kontatkthiba okozta azt, hogy az ominózus henger hol ment, hol nem ment.
A kis kitérő után folytattuk utunkat a Pest-Tatabánya-Győr-Röjtökmuzsaj-Völcsej-Zsira-Horvátzsidány (ugye milyen jó városnevek vannak? :) ) útvonalon egészen a célállomásig, Kőszegig. A városkába betérve előbb át kellett vennünk a kulcsokat a központban, majd innen tovább haladtunk a városon kívül lévő Szabó hegyre, ahol maga a szállás található.
A hegy tetejére egy elég hosszú szerpentines út vezetett, úgyhogy már akkor lehetett sejteni, hogy egy liter tejért nem lesz érdemes elindulni gyalog a központ felé. :)
Megérkezve a szálláshoz, amin ott díszelgett a piros-fehér e.on-on logó, nagyon megörültünk neki, hogy saját garázst biztosítottak számunkra, így nem kell szabad ég alatt tárolni a "szekeret". Délután 16 óra fele volt már ekkor és a csapat eléggé elfáradt, pedig innen még vagy 40 lépcső vezetett fel a 2 szintes házikóig, ahol a várva várt szobácskáink találhatók, a kis ágyikókkal, ahová letehetjük magunkat. Azért mindig is furának tartottam, hogy mennyire el tud fáradni az ember egy 8-10 órás utazás alatt, pedig végig ültünk.
Maga a ház egyébként egy e.onos létesítmény, összesen 17 személyre szabva és felszerelve olyan dolgokkal, mint szalonnasütő, hinták, ping-pong asztal, padok, stb. Mindez egy zöld, fás-bokros udvarban. A kert vége pedig emelkedik, mivel ugye hegyoldalban voltunk.
A ház alsó szintjén kapott helyet egy nagy közös beszélgetős-TV-zős helyiség, 2 kisebb szoba a gondnoknak és egy nagy közös konyha, ahová naponta min. 2x betelepedtünk. :)
A felső szinten találhatók a szobák, amelyek 2,3 illetve 4 személyes kivitelűek, ezekből egy 3 és egy 4 személyes lett a miénk. Az egyikben Anyu, apu, nagynéném, a másikban pedig mi voltunk Lindával. Kicsit alakítottunk persze a szobán, hogy a személyes igényeinknek jobban megfeleljen és így komfortosabbá/ésszerűbbé váljon.
Ahogy ezen a megérkezésünkkor készült képen is látható, a szoba egyszerű, de nekünk tökéletesen megfelet és olcsó is volt.
Egy kis pihenő után lementünk a városba, kicsit szétnézni és keresni valami helyet ahol vacsorázhatunk.
Maga Kőszeg egyébként katonai fontosságú város volt, mivel 12-13. századtól a németek ellen, majd később a törökök ellen is védő szerepet töltött be. Anno körbe volt falazva és több vár is épült a környéken, amelyek közül a városközpontban megmaradt Jurisics vár a legjelentősebb. Van egy egész kellemes sétálóutcája/főtere Kőszegnek, ahol szinte minden nap megfordultunk egy-egy fagyit, vagy vacsorát elfogyasztani.
Viszzakanyarodva egyébként az első nap délutánjához, elfogyasztottuk tehát a kellemes vacsorát a vár tövében lévő étteremben, ami mindnyájunknak nagyon ízlett.
Új erőre kapva aznap még átruccantunk Ausztriába kicsit kocsikázni, mivel ott van a határ kb 3km-re.
Második napon későn ébredtünk, mivel részben pihenni mentünk elvégre. :)
Nyugisan megreggeliztünk 13 óra tájban, majd, mivel apu Osztrák sört akart inni, elindultnuk ismét ausztria felé. Megvettük a sört (küldetés teljesítve) és visszafelé Lockhaus-ban fellátogattunk az ottani híres lovagvárba. A kirándulás előtt kimyomtattam a környékbeli geoládákat, és itt is van egy elrejtve, csak sajnos ez nem volt betervezve a napi programba, így a papírok a szálláson maradtak. A ládát tehát nem kerestük ezen a helyen, de magát a várat körbejártuk.
Visszatérve Kőszegre betértünk egy nagyon jó fagyizóba, ahol elfogyasztottunk néhány helyi kelyhes fagyit és egy túrótortát. (Nyami, még jó, hogy most ebédeltem :) ) 
Gondolkodtunk a további programokon és eszembe jutott, hogy a szállástól nem messze, az oszrák határ felé indulva található a Hétvezér forrás, ahol szintén elrejtettek egy geoládát. Ez egy kis gyalogtúrát is igért, és mindenkinek megtetszett az ötlet, úgyhogy elindultunk. A szálláson túl megtéve még vagy 2 kilómétert, tábla figyelmezetett minket, hogy innen csak gyalogosan lehet tovább haladni. Ettől a ponttól egy laza háromnegyed órás kis séta vette kezdetét, nagyon kellemes, hűs útvonalon. Egyetlen kellemetlen dolog az egészben a szúnyogok voltak, de azok rengetegen. Folyamatosan csapkodni kellett őket. Letérve az útról, megérkeztük a forráshoz, amely értelemszerüen a 7 magyar vezérről lett elnevezve és mindegyik neve alatt ott csordogál a tiszta forrásvíz.
Míg a szülők a forrásnál maradtak, Lindával követtük a GPS jelet és kis keresgélés után elvezetett minket a geoládához, amely egy ereszcsatornában volt elrejtve. Kiszedtük, írtunk a jegyzetfüzetbe, ajándékot cseréltünk és visszaraktuk gondosan a rejtekhelyére. Kicsit nehezen találtuk meg egyébként, mert én személy szerint máshol kerestem volna. Még szerencse, hogy Lindának volt egy tippje és be is jött.Sikerrel és egy kis túrával zárult tehát a második napunk, amelyre egy jó kis alvással tettük fel a pontot a szállásra visszatérve.
--------Vége az első felvonásnak, hamarosan jön a folytatás.------------
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése