A szerdai program tehát úgy alakult, hogy elmentünk Szombathelyre a STARKL-be, mivel anyu már régóta szeretett volna virágokat látni és vásárolni innen. Sajnos már a bejáratnál láttuk, hogy megszűnt a helyszíni árusítás, így látni sem lehetett semmit maradt az online rendelés.
Ez után ketté vált a csapat, Lindával maradtunk a városban, a többiek elmentek Ausztriába, szintén virágokat keresni.Kettesben bejártunk egy helyi csónakázó tavat és nagyon megtetszett nekünk, hogy az ott lévő kis szigeten mennyire nem félnek a kacsák az járó-kelőktől. Ott alszanak a part mentén, kb. 1 méterre onnan, ahol az emberek sétálnak.
Innen elmentünk a városközpontig és fagyival, valamint sok-sok hideg vízzel próbáltunk enyhíteni a nagy melegtől túlfűtött szervezetünket.
Délután 4 tájban ért vissza a család és elhatároztuk, hogy egy kis ebéd után elindulunk egy újabb kincskeresésre, amely most egy multiláda volt. Címe: 'Velemi barangolás'. Velem egyébként A Kőszegi-hegység lábánál, festői környezetben elhelyezkedő település, ezen a környéken történt maga a túra.1.pont: Egy vízimalom (Stirling-féle vízimalom, műemlék)
2.pont: Novákfalva, harang (Milleneumi falu, apartmanokkal, emlékművekkel.)
3.pont: Hősök kapuja (Háboúban elesetteknek állított emlékmű)
4.pont: Korona bunker (Itt tárolták a szent koronát 1944 márc.-1945 feb.)
5.pont: Maga a láda (a Cseke forrás mellett taláható, egy fa tuskó alatt)
Sajnos magát a ládát nem sikerült megtalálnunk, mivel ekkorra eléggé besötétedett és az erdő környezetben nemigazán lehetett látni. Víz, domboldal, sár, kicsit nehézkes volt a környezet. Ide még vissza kell térni!
Novákfalvát szeretném kicsit kiemelni a többi pont közül, hiszen elég nagy területen igényes környezetet építettek ki, amely egy igazi hungarista paradicsom. Van itt régi Magyarország emlékhely egy kis szigeten, harang, oszlopok állítva a régi vármegyéknek, uszoda és sok-sok apartman, amelyeknek mindnek saját neve van. Mint egy kis város olyan az egész. Az étterme belül természetesen régies magyar stílusban épült tele vadász tórfeákkal, hungarikumokkal. Leírhatatlan, véleményem szerint mindenkinek el kellene oda látogatni élete sokrán minimum egyszer. Mi is gondolkodtunk rajta, hogy a közeljövőben el lehetne tölteni ott pár napot.
A túra végeztével és egyben a nap végére mindenki jól elfáradt, így visszatértünk a szállásra, vacsi, alvás.
A negyedik napra strandot terveztünk, és nem kapkodtuk el a dolgot, hiszen 12.05 volt már mire beértünk a bükfürdői strandra. Vigyázat, 1db K-val kell írni, így nem a Bükkben található a helység! A strand kívülről sajnos sokkal jobban fest mint belülről, hiszen belépve tapasztalható a még szocialista időkben épített melegegvizes gyógymedencék, beton járdák. Van persze néhány újdonság is, mint pl. a 4 db csúzda (nagyon tetszett :) ) és a nemtúl régi zárt wellness rész szaunákkal, masszázzsal, stb.
Ami tetszett a csúzdán kívül az az, hogy iszonyatosan sok étkezési lehetősége van. Személy szerint ennyi különböző és ekkora befogadó képességű kajárdát még egyik strandon sem láttam. Vagy 10-12 helyen lehet legkülöndözőbb fogások közül választani és szerintem jóval ezer fölöttre tehető a leültethető emberek száma.
A nap nagyrésze tehát strandolással telt, majd vásárlás, evés, alvás.
Az ötödik nap reggelén a Fertő-tó környékére vettük az irányt.Sajon pontosan nem tudtuk, hogy hová is menjünk először, ezért kicsit sokat kocsikáztunk mire a Fertő-Hanság Nemzeti Parkhoz érkeztünk. Már messziről látni lehetett, hogy ez a rész a kacsákra lett 'kihegyezve', hiszen egy kilátóhoz értünk, amiről a tájat és vele együtt a sok tízezer vadkacsát magpillanthattuk. Itt készült egyébként az első felvonás első képe is (sajna nem látszanak rajta a kacsák).
Visszafelé megálltunk Fertődön és belátogattunk az Eszterházi kastély udvarára. Maga a kastély tetszett, de egy-két tuján kívül nem voltak virágok a parkjában, csak sóder.
A tó keleti partján fekszik Fertőrákos, ahol először az ottani kőfejtőt látogattuk meg, majd egy sétahajózáson vettünk részt. Mindkettő látványos, bemutatja a környék jellegzetességeit.
Már sötétedett mire a hajókázás után bekaptunk pár falatot és aznapról még Sopron hátra volt. Kicsit sietni kellett, hogy elérjünk a városba és lássunk is valamit.
Szerencsére ott van 6km-re egymástól, de nemigazán jártunk szerencsével. A tűztorony zárva volt felújítás miatt, és mint megtudtuk a főtér sem látogatóbarát egy éven keresztül, mivel felújítják több terét is, valamint leleteket tárnak fel.
Hasonló kép fogadott minket mindenfelé:
Visszafelé Kőszeg irányában egy rosszindulatúnak tűnő felhő kezdett kibontakozni Ausztria felől, ezért a gyengébbik nem ráhatására aznapra már nem terveztünk más programot és egyenesen a szállásra mentünk. A viharból szerencsére semmi nem lett.
A hatodik napon (és ez nem egy Schwarzenegger film címe :) ) ismét ellátogattunk Ausztiába (Schwarzenegger anyaországába), ám ezúttal egy kicsit messzebbre merészkedtünk. Apu látott egy oszták könyvben pár dolgot a bécsi erdőről és úgy gondolta érdemes odáig elmennünk a látvány miatt.Légvonalban 80km-re adódott Heilingekreutz, ami az erdő kezdetén helyezkedik el, így ezt a helyet szemeltük ki. Az odavezető út során sokszor megálltunk, hiszen aki kicsit is ismeri az osztrák tájat, a rendezettséget az megérti miről is van szó. Fenyegetőnek tűnt az egész út során, hogy szinte végig sötét felhők tornyosultak a fejünk felett, ám egy-két csepp esőtől eltekintve nem szakadt ránk az ég. Ahogy egyre beljebb és beljebb haladtunk az országba, úgy egyre nagyobb és nagyobb hegyeket pillantottunk meg magunk körül a szerpentin utakról letekintve, amelyek felhőkbe burkolózva csodás látványt nyújtottak számunkra, így nagy örömömre rengeteg fényképet tudtam készíteni a környékről.
A Bécsi erdő (Wienerwald) elejéhez érve nagyon tetszett az, hogy minden zöld. Nem véletlenül nyilvánította az UNESCO bioszféra parkká ezt a csodás erdőt, ahová érthető módon messziről is idelátogatnak a túrázni, pihenni, vagy 'csak' friss levegőre vágyók. A korábban említett célváros egyébként nem tartogatott semmi extrát, éppcsak idáig terveztünk eljönni. :) Megálltunk a központban, körülnéztünk, szusszantunk kicsit, majd visszafelé vettük az irányt. Nagyon sokáig egy szélesebb patak mentén haladtunk, és egy helyen meg is álltunk, lementünk a sziklákhoz, megmártóztam benne, majd tovább a Magyar Köztársaság felé. Visszaérve még vacsoráztunk egy utolsót és tudomásul vette mindeki, hogy másnap irány a keleti országrész.Így is lett. Júl. 25-én vasárnap 9 óráig kellett a szállást elhagynunk és először Budapestre tértünk be, hogy a család lásson egy kis trópusi élővilágot a Camponában. Lindával nem mentünk be -addig sétálgattunk- hiszen mi sokkal jobbat láttunk korábban Nyíregyházán. :)
2-3 órát tehát eltöltöttünk így Pesten, majd este 19 óra körül értünk haza a mindent überelő Hajdúböszörménybe. :)
Hát elég hosszúra nyúlt ez a kis beszámoló, de remélem élvezettel olvasta aki olvasta. Sajnos, vagy nem sajnos de általában a részleteket is átadva szeretem közölni az információt mindenkivel, hogy minél jobban beleélje magát az élménybe az alany.
Holnap várlak szeretettel titeket lányok, fiúk és sütünk egy jó kis szalonnát! :)
Hajrá HB DreamTeam!!!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése