Kirándulás Nyíregyházán - 1993-ban

Amikor olvastam a bejegyzéseteket a skanzenről és a vadasparkról, eszembe jutott hogy a Dream Team már járt ott, negyedikes korunkban. Már akkor is összetartó volt a csapat, íme két fotó a réges régi kirándulásról.

Imike fotózhatott...

Az első bazárosnál elköltöttük a pénzünket hatlyukú furulyára...

Kirándulás Nyíregyházan

Végre eljött az idő, és összeszedtem a gondolataimat, hogy beszámoljak nektek a hétvégi kis kiruccanásunkról Nyíregyházán.

Az ötlet még még hetekkel ezelőtt jött, mivel sok szép dolog van azon a környéken, amit érdemes megtekinteni és lévén, hogy Linda is ott tanult, ezért tudott egy jónéhány érdekes helyet ajánlani.

Kb. már három hete lefoglatuk a szállást sóstóhegy környékén, amelyet kis szelektálás után sikerült kiválasztani. Jocó Apartmanház a neve ahol megszálltunk és nem Jocó Panzió. Ez azért érdekes, mert lefoglaltam a szállást telefonon, és pénteken elindultunk, beírtuk a GPS-be, hogy Hunyadi utca 49. (neten rákeresbve) és kiderült, hogy itt a Jocó Panzió van. Nekem ez rémlett, be is mentünk és kiderült, hogy félreértettük egymást, mert nem azt a weboldalt néztem, mint ami alapján Linda adott meg telefonszámot. :)
Ki gondolta volna, hogy egy városon belül 2 Jocó nevű szállás is van...

Na mind1, a belvárosból elindultunk a sóstó felé, majd meg is érkeztünk a Sövény u. 2/a alá. Ez volt a mi helyünk. Rendezett, csendes tiszta udvar, 4 db nagyobb 6 fős apartmannal és kb. 6 db kicsi kétágyas szobával. Mi az utóbbit vettük ki, egyrészt mert ez olcsóbb, így is - úgy is ketten vagyunk, és lényegében ott csak aludnánk, mivel nappal a városban lennének a programok.


A 'szoba' szó kicsit megtéveszett, mert ehhez is volt külön főző fülke mikróval, WC, tusoló. A szobában TV. DVD, 5.1, 2db éjjeli szekrény. Az egészet cakk-pakk képzeljétek el kb. 9-10 nm-en!!! Durva. A szobában a táskák éppen elfértek az ágy mellett, az ágy elé a cipőket tettük és hopp, egyből nehézkes lett a közlekedés. Ha felálltam Linda már nem tudott elmenni. Bent a fürdőben a szappant nem tudtam hová tenni, mert nincs helye. A tusfürdőről már nem is beszélve. részemről a fogkefét és a fogkrémet is a WC víztatartáján tartottam, a törölközők szárítása pedig külön procedúra. Érdekes volt továbbá - mert még ilyet nem láttam -, hogy a zuhanyfülke áttetsző ablaka közvetlenül az ágyam mellett volt, így az ágyak mellől lehet látni a bent tartózkodó körvonalát. Ebből a 9-10 nm-ből kihozták amit lehet maximálisan, az biztos. Igazi építészmérnöki remekmű. A lefoglaláskor felkészítettek minket erre egyébként, úgyhogy nem ért minket váratlanul a dolog, és 2 éjszakára tökéletesen megfelelt, mert tiszta volt és az ágyak kényelmesek. Nekünk, mint írtam is, ennyi volt a szempont.

Kb. 19 óra után érkeztünk meg, és a kipakolás, fényképezgetés után elindultunk vacsorázni. Linda ismert annak idején, egy amerikai stílusú éttermet a környéken, de odaérve kiderült, hogy egy angol turkáló van helyette, így némi kocsikázás után visszafelé ment a sóstói úton lévő Vadász csárdában kötöttünk ki.
A nevében is benne van, hogy főleg vad - hús ételeket lehet itt falatozni.
Rendezett, hangulatos, élőzenés hely. Picit drágának találtam a kihozott kajához képest, mivel az általam rendelt erőleves kicsit kevés volt, valamit a közösen rendelt harcsapaprikás hús adagjával sem voltunk teljesen megelégedve. 1 db somlói desszerttel és 2 innivalóval együtt, borravalóval 6e Ft-ot hagytunk ott. Ennyiből a drágának mondott Palacsintavárban többet és finomabbakat ettünk.

Vacsi után már javában elmúlt 10 óra így visszamentünk a szállásra, hogy nyugovóra térjünk, mert a korábbi napok kevés alvásai mindkettőnkön nagyon mutatkoztak.

Szombaton nem keltünk korán, hiszen nem hajtott mindket a tatár, szóval kicsivel egy óra előtt meg is érkeztünk az aznapi program helyszínére az nyíregyházi Állatparkba. Parkolót elég nehézkesen talátunk, de lett. :) A bejártnál a vártnál jóval kevesebbet kellett várakozni(semmit)szerencsére így pont a fókashow kezdetére értünk oda. 3 növésben lévő oroszlánfókat képeztek itt ki különböző mutatványokra, és ők hűségesen követték idomáraik parancsait, némi friss hering ellenszolgáltás fejében persze. :)

Már ekkor nagyon meleg volt, szakadt rólunk a víz, pótolni is kellett rendesen. A zöld piramishoz érve aztán megláttuk a feliratot, hogy bent akár 40 fok is lehet, belegondoltunk, hogy ez egy ilyen szauna-nap lesz :) A piramis és a benne lévő trópusi növények igazi dzsungel hangulatot keltenek, a bent lévő gyíkok, skorpiók, gőték, kígyók, stb. pedig csak erősítik ezt az érzést. Több részre van egyébként bontva maga az építmény, mivel bent a növények, szélén több szinten az állatok vannak, fejünk fölött röpködő papagájokkal és körülöttünk mászkáló óriás csótányokkal együtt (itt persze van üveg válaszfal).

Egy másik bejáraton pedig az Ócenárium foglal helyet. Biztosan hallottatok már erről is, hogy egy komplett óceáni vízi-világot próbálnak élőben a szemünk elé tárni a kitalálók, rengeteg soksznű hallal, cápával, vízi növénnyel. Ahogy az alagútban tartózkodva bármerre néz az ember halakat és magát a csodás tengeri környzetet látja az emmber az lenyűgöző. Engem megfogott a dolog.

Következett a szabadtéri állatles. Elindultunk jobbra a parkban és ami útba esett megnézegettük, lefényképeztük és a séta közben beszélgettünk, tehát jól éreztük magunkat. Rengeteg állat és köztük sok ritkaság is van a parkban, mint például a fehér tigris és sok-sok papagáj amik elég nagy zajt tudnak csapni. :) Maga a park hatalmas, elég bejárni, de jó látni, hogy a legtöbb állat, pont ennek a nagy térnek köszönhetően, kifejezetten jól érzi itt magát. Volt néhány jószág, mint például a jegesmegdve, amin látszott, hogy be van kattanva. Vagy 'csak' a meleg miatt, vagy maga a hely és a magány ártott meg neki. Sajnáltuk, valamit biztosan lehetne tenni, ha másnem egy társat betenni hozzá, hogy ne unatkozzon.

Sok-sok nézelődés, séta után elérkezett a 18 óra és bár bent ebédeltünk egy menüt, kezdtünk éhesek lenni ismét. Visszatértünk a szállásra, aludtunk egy bő órát, majd elindultunk a már szintén korábban eltervezett középkori étterembe.
Kicsit nehezen találtuk meg a helyet mert rafináltan el van rejtve a tömbházak között és nem lehet egyből látni a bejáratát. Végül kis helyi segítséggel meglett. Bent középkori hangulat fogott minket, ikonos, színes ablakok, pajzsok, kardok a falon, masszív fa asztalok-székek. A középkori öltözéket öltött pincér leültetett minket foglat asztalunkhoz, elénk rakta a szintén régies stílusú étlapot, majd nézegettük a finomságokat. A hangulathoz illően körülírva láthatóak a fogások, pl. 'nyílvesszőmre feltűzve zsákmányom és kertem legjavát' Ígyaztán mindent figyelembe véve, kértünk egy három személyes bőségtálat. Először 2 nagy tál érkezett a savanyúságal és erre kellett kiszedni is a másik két tálon érkezett húst és köretet is. A húsok tarjából, csükökből és sajtos csirkemellből álltak, a köret sültkrumpliból, rizsből, és sütőben sült krumpliból. Sejtettük, hogy a három személyes tál sok lesz nekünk és az is volt, mert szerintem több mint fele ott maradt, de becsomagolva elhoztuk azt persze. A helyben nem csalódtunk, csak ajánlani tudom mindenkinek, mert a fogás finom, a kiszolgálás szintén ötös, a hangulat pedig nagyon kellemes volt. Az árát viszont ennek megfelelően el is kérik.

Vacsi után ellátogattunk Linda fősulijára, ami éjszaka nagyon szép látványt nyújtott. Megmutogatta nekem, hogy hol tanult, a könyvtárat, a kolikat, a sportcsarnokot, még a volt albijait is. Nagyon élveztem, hogy bejárhattam vele a környéket és közben egy-egy akkori emlékét is megosztotta velem. Élvezettel hallgattam és csak sétáltunk és sétáltunk jóllakva a kellemes nyári estén.

Az eseménydús nap végén, kicsivel éjfél után párnára hajottuk fejünket, és vasárnap virradóra hasonlóan napos, forró napra ébredtünk. 9 óráig kellett elhagyni a szállást, így rövid alvás után megreggelizünk az esti bőségtálból, összepakoltunk, kifizettük a cehhet, bepakoltunk a kocsiba és elindultunk.
Volt a közelben egy hangulatos kis rét, amit előző nap is többször megcsodáltunk ahogy eljöttünk mellette kocsival, most viszont meglátogattuk közelebbről is. Mint kiderült ez egy lóverseny pálya, idén épült ki egy fás-füves réten. Sétálunk egy rövidet rajta, majd irány tovább a Tuzson János Botanikus Kertbe. A nyíregyi főiskola mellett van ez közvetlenül, mivel egy 2006-ban elhunyt alapítóról nevezték el. Rengeteg virág, és fa, ahogy azt lehetett is sejteni, ez jellemzi a kertet. Több üvegház is helyet foglal a területen, amelyekben szintén párás forróság van. "Úgy látszik nem csak a szombat volt ilyen." Gondoltuk magukban. A terület nagyon rendezett, milliónyi különböző virággal, kis tóval és a végében egy tujákból készített labirintussal. A kertész/kertészek nagyon kitesznek magukért folyamatosan.
A neten utánanéztem és van itt elrejtve egy geoláda is, csak a pontos megtalálási helyét nem írtam le, valamint a koordináltákat sem, így a megtalálás elmaradt. Talán legközelebb...
Kb. 2 órát töltöttünk itt, majd következett egy Linda által kedvelt fagyizó felkeresése. Közvetlen a vonatállomás mellett van, egy kis bodega és nagyon finom gépi csokimázas fagyit ettünk itt.

Van az állatkert mellett egy múzeumfalu, amelyet sokan emlegetnek, hogy az talán az ország legszebb és legnagyobb múzeumfaluja. Ezt látnunk kell nekünk is, gondoltuk ezért ismét sóstó felé vettük az irányt. Olcsó a belépő, és tényleg jó nagy a falu. Meg merem kockáztatni, hogy 60-70 épület is van a területen, amelyek a XX. század eleji falusi hangulatot egy az egyben visszaadják. Az épületek egyébként nem itt voltak eredetileg, hanem az ország különböző pontjairól szállították őket ide darabokban, majd építették fel őket. Az akkori berendezések, kertek, templom, stb. magukért beszélnek. Személy szerint nem vagyok odáig a régi dolgokért, de ez a kis időutazás kifejezetten kellemes volt, többek között meglátni, hogy a korabeli falusi lakók, tirpákok, és faluvégi cigányok hogyan is tölötték mindennapjaikat.
Sok-sok séta itt is, némi pihenővel és egy aprószemű körtefa biztosította élelemmel.
Egy idő után szó, mi szó kezdett egyhangúvá válni a sok egyforma épület, a hasonló tárgyak és mivel kezdtünk elfáradni a tikkasztó melegben, visszamentünk a kocsihoz és a még mindig maradt bőségtál levégét kezdtük el betermelni. Ahogy a kocsi felnyitott hátuljában ültünk és ettük a csirkepörköltet és a csülköt, minden arrajáró megcsodált bennünket. :)
Közben gondolkodtunk a nap hátralévő részén, hiszen még 15 óra magasságában volt, így egy olyan ötletünk támadt, hogy mivel úgyis jóllakottak, lefáradtak vagyunk elmegyünk egy helyi moziba és nézünk valamit pihenéképp.
Egy túra jellegű séta után (pihenésképp :) ) aztán megtaláltunk a Nyírplázát és benne a mozit. Nézegetve a listát és a kezdési időpontokat 2 film maradt a pakliban, a Perzsi Hercege és a Shrek (elvileg) utolsó része. Végül aztán a Shrek mellett döntöttünk, ami Lindának nagy kedvence (meg még gondolom sok más embernek is). A moziban rajtunk kívűl főleg kicsi gyerekek és azok szülei voltak, ami nem is meglepő, mivel korhatár nélküli családi animációs filmről van szó. Nemekem személy szerint kimaradt a második és harmadik rész, de a figurák ismerősök voltak benne. :)

A történet röviden: Shrek nincs megelégedve a helyzetével, durci lesz, mert már nem a régi megszokott élete van, majd egy varázsló elcseréli vele egy napját ahol még félnek az ogréktól. Ez a nap főhősünk születésnapja. Shrek ezután egy olyan környezetben találja magát ahol a környéket a gonosz uralja, az ogrékra vadásznak, és az ominózus varázsló áll minden fölött. Ezután Shrek csatlakozik az ellenálláshoz, aminek a vezére Fiona, a hős amazon. Az csere átka csak akkor szűnik meg, ha Shrek Fionának egy szerelmes csókot ad, viszont ez nem is olyan egyszerű, mivel itt Shrek elvileg nem is létezik, ezért nem is ismerhetik egymást. Közelebb kell tehát kerülnie a vezetőhöz, ami sok-sok kaland és humoros jelenet után sikerül is és természetesen a happy end nem marad el.
A film összességében tetszett, bár Linda szerint az első rész továbbra is a legjobb.

Fél hat elmúlt mire vége lett a filmnek és eszünkbe jutott, hogy sóstón ugyan voltunk többször is, de magát a tót még nem láttuk közelről. Elmentünk tehát ismét és körbejártuk azt. Jónéhány pihenő, standoló, bicikliző emberrel találkozunk, akik mind jól érezték magukat. Béreltünk fél órára egy vizibiciklit is, hogy bentől is megtekintsük a környezetet és maga a kis lábmozgás is kellemes volt :)
Nap végére és egyben a hétvége végére eléggé elfáradtunk, és a kifejezetten kellemes valamint szokatlanul eseménydús programok, majd egy cső főttkukorica után elindultunk hazafelé. 20.15 körül haza is értünk Hadházra és egy Linda anyukája által készített fincsi vacsorát elfogyasztva megcseréltük egymás fényképeit, majd elbúcsúzkova a másiktól továbbindultam szülővárosomba.

Erre a rövidke kirándulós hétvégére mindig örömmel fogok visszagondolni, mert minden pillanata igazi ajándék volt számomra/számunkra. Nagyon várom már a jövő hetet is, amikoris Kőszegre és ennek környékére látogatunk el. A beszámoló természeresen nem fog elmaradni ;)