Mint azt mindannyian tudjátok, egy éve lassan hogy megfertőzött a társasjáték szenvedély. Ez idő alatt kb. tíz doboz játékba ruháztam be – ami hobbisták között igazán kevés –, törzsvásárló lettem a Gémklubban, csatlakoztam az céges társasjátékos klubhoz, és mindemellett számtalan partit játszottunk családdal, új és régi barátokkal. Ezalatt az idő alatt a hobbi iránti lelkesedésem nem hogy csökkent, sőt csak nőtt.
Sokan kérdezték tőlem az utóbbi évben hogy mit szeretek egyáltalán ennyire a társasjátékokban, mi jó van ezekben, és főleg hogy mi szórakoztatót talál ezekben egy ember aki már nem az általános iskolát koptatja, és még nem is a hatéves gyerekét tanítja játékosan “veszíteni”. Ebben a post-ban ezekre és hasonló kérdésekre próbálom megtalálni a választ.
Társasjáték = Gazdálkodj okosan?
Mindenki játszott már társasjátékkal, és mindenkinek van otthon néhány doboz még a régi időkből. Ha bemegyünk egy áruházba, biztosan fogunk találni a játék osztályon is társasokat, legtöbbször a jól ismert Monopoly-t, Rizikót, Cluedo-t, Scrabble-t és Activity-t. Ezek a “tömegcikk” társasok, és sokan nem is tudnak róla hogy ezeken kívül igencsak érdekes játékok is léteznek, nem csak gyerekeknek. A fenti játékok népszerűségének és a többi jó játék ismeretlenségének szerintem leginkább piaci oka van. A hipermarketben vásárló vevő általában ajándékba veszi a játékot, és az áron kívül a doboz hátulján olvasható néhány soros sablonos ismertető alapján dönt. A sok bóvli között nagyon kockázatos egy a kevésbé ismert ráadásul drágább játékot választani, marad a Rizikó mivel az már “bevált”. Emiatt aztán a multi nem fog értékes polchelyet pocsékolni és visszárut kockáztatni. Maradnak hát ezek a játékok az erre szakosodott sokszor online boltok polcain, az legtöbb ember számára észrevétlenül. Ezért tartom nagyon fontosnak hogy minél több ismerősömet megismertessem ezzel a rejtett de annál érdekesebb világgal.
Társasjáték = gyerekjáték?
Egyértelmű a válasz, nem. Nagyon sok játékot a felnőtt/tizenéves (a dobozon 12+) korosztálynak terveztek. A kicsikkel ellentétben a nagyokat főként az fogja meg ha a játék során összetett döntéseket hozhatnak és láthatják döntéseik eredményét. Ezért ezeket a játékokat “stratégiai” játékoknak is nevezik. Bár a szabályokat a kicsik is megtanulhatják, nem látnák át a lehetőségeiket, nem tudnának nyerni a játékban, sikerélményt nem nyújtana nekik.
Miről szólnak ezek a nagyoknak szánt játékok?
- Parti játékok: kommunikációra épülő, vicces helyzeteket teremtő játékok amiket sokan (>5) is lehet játszani, és egy kevés alkohol sem árt a jó teljesítményhez. Kevés tervezést, stratégiát igényelnek, a hangsúly a szórakozáson és a nevetésen van. Ide tartoznak például az Activity, Tabu, Dixit, stb.
- Családi játékok, belépő szintű stratégiai játékok: ezek már bonyolultabb játékok, de még mindig elérhetőek akár gyerekek számára is. Lehet hogy 10-15 perc elmegy a szabály magyarázással a játék elején de már az első játék is élvezetes mindenki számára. A játék során tervezni kell és “melyik ujjamat harapjam” jellegű döntéseket kell hoznunk, de a játék végén mindenki elégedetten távozik. Akik most ismerkednek a stratégiai játékokkal, itt kezdjék. Ide sorolhatnánk pl. a Catan telepeseit, Carcassonne-t és a Ticket to Ride-ot,(~5MB PDF) Citadellát, Memoir ‘44-t. A könnyen tanulhatóságuk egyben a hátrányuk is hosszú távon: nincs komoly rejtett stratégiájuk, 30-40 játék után kiismerhetők és sablonossá válhatnak.
- Haladó stratégiai játékok. Ezek a játékok nem azért valók haladóknak mert órákon át kell tanulni a szabályaikat, hanem azért mert nem feltétlenül nyújtanak elsőre sikerélményt. 5-10 vagy akár még több játék és elszántság is kellhet ahhoz hogy feltárjuk a játék alap stratégiáját. Ezután akár minden játék során találhatunk új kipróbálásra érdemes taktikákat, ötleteket, és akár több száz játék után sem válik unalmassá a játék. Ez az “idő befektetés” az ami elveheti azoknak kezdőknek a kedvét akik “azonnali” sikerélményt várnak a játéktól. Aki viszont elszánt, rejtett kincseket találhat. Játék közben kevés az önfeledt beszélgetés, inkább a játékkal és az agyalással kapcsolatos beszólások és bosszankodások a jellemzők. Ide sorolhatnánk az Agricolát, Priests of Ra-t, Keltis-t, Tigris és Euphrates-t vagy akár a sakkot, Go-t és hasonlóan “nehéz” játékokat.
- Amerikai tematikus játékok. Szintén legalább tizenéveseknek és kollégistáknak ajánlott hosszú (3-4 óra) általában harci témájú játékok sok szörny miniatűrrel (a baba elnevezés ezen körökben sértés… :-) ), és rengeteg kockadobálással. A stratégia kevésbé fontos, inkább a téma, a karakterek fejlesztése, “kimaxolása”, a gyorsan pörgő játék és eközben egymás cikizése adja meg a játék hangulatát. Szokás ezeket a játékokat “sör és kisperec” játékoknak is hívni. Példa lehetne ide a Descent. Space Hulk, vagy a Rúnamester.
Hogy én ezek közül melyik csoportot szeretem leginkább?
Legfontosabb az hogy a játék összehozza az embereket és tartalmas kikapcsolódást nyújt mindenkinek. Ez alapján nincs legjobb játék, van amikor a parti játékok a legjobbak, van amikor egy haladó stratégiai játék.
Nekem személy szerint legjobban a stratégiai játékcsoport jön be, legyen az belépő vagy haladó szintű, több okból is. Ezen belül is az ún. Eurogame csoport. Miért is?
- Döntési lehetőség. Én szeretem ha van beleszólásom a játékba: terveket fundálhatok ki, döntéseket hozhatok amivel a saját sorsomat alakíthatom. Élvezem amikor egy nehéz döntést kell meghozni és érdeklődve figyelem hogy mi lesz egy-egy döntés következménye.
- Senki nem esik ki. A Rizikóban, Monopoly-ban, vagy a Pókerben azt nem szeretem hogy ha valaki hamar kiesik, utána csak nézi a többieket, ami engem nagyon nem köt le. Ezekben a játékokban mindenki végig aktív játékos, és sokszor még a rosszabbul álló játékos is kikerülhet győztesként. Eurogame-k esetén nem jellemző hogy a győztes mérföldekkel a többiek előtt járna.
- Nincs igazi“vesztes”. Ha sakkozol és vesztesz, az ellenfél legyőz és megsemmisít. Pókerben a pénzed veszíted el. (Ha játékpénzre játsszuk, akkor pedig azért nincs értelme mert senki nem veszi komolyan az egészet.) Az Eurogame-kben a dobogó alsóbb fokán állók is elégedetten állnak fel az asztal mellől. Sok játék inkább arról szól hogy próbáljuk ki hogy ki hogyan teljesít a játékkal mint ellenféllel szemben, nem pedig egymás ellen. Természetesen mindig van győztes, de ez nem minősíti le a veszteseket. Attól hogy valaki nem áll a dobogó tetején, lehet hogy fantasztikus munkát végzett és így is dicséret illeti őt is. Agricolában pl. 45 pontost farmot építve “veszteni” dicsőség egy 50 pontos győztes mögött, amikor az átlag pontszám mindössze 30 körül van.
Hol olvashatok többet a játékokról?
Akinek sikerült felkelteni az érdeklődését, a következő oldalakon találhat további információt.
- Tabula magazin: ingyenes magyar online társasjátékos magazin amiben a legismertebb játékokról olvashattok. (PDF)
- Társasjátékos blog-ok: Itt Lacxox régi és új blogját tudom kiemelni ahol részletes értékeléseket olvashattok magyarul.
- Boardgamegeek.com – A hobbisták mekkája. Itt minden játékról értékeléseket olvashattok, képeket nézegethettek.
- The Dice Tower – heti rendszerességű Podcast a témában angolul.
Bejegyzések
