Citadella

Szombaton este vendégségbe mentünk Réka barátaihoz. Nem is mi lennénk ha el nem vittünk volna magunkkal egy-két társasjátékot is. A választás a Citadellára és Réka új kedvencére, a Pandemic-re esett. Ebben a mai post-ban a Citadelláról és a vele kapcsolatos élményekről írok. A Citadella egy 10 perc alatt megtanulható kártyajáték amiben minden játékos építi a saját birodalmát, a többi játékos rovására. Mindeközben a gazdag kereskedőt meglopják, a királyt megölik, a hadúr pedig szétrúgja a kocsmát.

Néhány kerületkártya a kb. 30 fajtából 

A játék 10-15 körből áll. Kezdetben mindenki kap négy kerületkártyát, ezekből kell majd a játék során minél többet építeni. Ha valaki felépíti a nyolcadik kerületét, a játéknak vége és az nyer akinek a legdrágább épületei vannak. Minden kerületkártyán a bal felső sarokban található a kártya ára aranypénzekben. A bal alsó sarokban a terület neve mellett található a kártya színe. Pl. a zöld kerületek (fogadó, kikötő, kereskedőház) a kereskedőké, a piros kerületek (börtön, őrtorony, erőd) a hadúré, stb.

Minden kör elején a királlyal (koronát birtokló játékossal) kezdve mindenki titokban választ egy beszámozott karaktert. Mind a nyolc karakternek van egy speciális tulajdonsága. Mindenki próbálja a neki leghasznosabb karaktert választani, viszont ha a többiek kitalálják kit választottunk ebben a körben, keresztbe tehetnek nekünk. Ha mindenki választott, a király szólítja a karaktereket 1-től 8-ig, tehát nem körben egymás után kerül a játékosokra a sor. A szólított játékos felfedi a karakterkártyáját, ezután három dolgot tehet: kér aranyat vagy kerület kártyát, megépít egy kezében tartott kerületkártyát, végül használja a karakterének speciális képességeit.

A nyolc választható karakter

A karakterek speciális tulajdonságai dióhéjban:

1. Orgyilkos: megnevez egy karaktert, (pl. a királyt). Az a játékos aki a királyt választotta, kimarad ebből a körből.
2. Tolvaj: megnevezett karaktert birtokló játékos aranya a tolvajé lesz.
3. Mágus: teleportálási képességét kihasználva elveheti mások kézben tartott területkártyáit.
4. Király: kezdőjátékos, megépített sárga területkártyákért aranyat kap.
5. Püspök: megépített kék területkártyákért aranyat kap.
6. Kereskedő: ő a zöld megépített kártyákért kap aranyat.
7. Építész: soron kívül kap a pakliból területkártyát és akár három épületet is építhet.
8. Hadúr: piros megépített kártyákért kap aranyat, lerombolhatja más játékosok kerületeit.

Ahogy említettem, az intrikának nagy szerep jut a játékban. Tegyük fel hogy Pista már két zöld kerületet épített. A kereskedőt választva ő így két plusz aranyat kapna. Ezt a többiek is tudják, és ha ki akarnak szúrni vele, akkor az Orgyilkos majd a kereskedőt öli meg és Pista kimarad a körből. Lehet hogy jobban jár ha megbújik a háttérben és valami semlegesebb lapot húz, pl. püspököt. A játék során állandóan megy az agyalás hogyan juthatunk minél több pénzhez, hogyan szúrhatunk ki a másikkal, hogyan juthatunk előre.

Ez a hátba szurkálós, más kárán előnyhöz jutós, akár 8-an is játszható játék a legtöbb embernek nagyon bejön, talán jelenleg a legnépszerűbb játékunk. A legtöbb parti eddig nagyon jó hangulatban, egymást barátian szidva de mégis jókat nevetve telt. Ez egy adok-kapok játék, nincs olyan hogy valaki megússza anélkül hogy kirabolnák, meggyilkolnák vagy lerombolnák egy-két kerületét. Emellett természetesen nekünk is lehetőségünk van “osztani az áldást” a többiek fejére. A lényeg az, hogy a játékban történteket nem kell túl komolyan venni, s főként ne vetítsük ki azokat a hétköznapokba: ami a Citadellában történt az ott is marad és kész. Van akiknek ez a “kiszúrósdi” viszont nagyon frusztráló tud lenni, nekik nem ajánlott a játék.

További infó:

• Citadella ismertető (magyarul)
• Citadella a Gémklub-ban
• Boardgamegeek.com oldal (képek, értékelések, videók)

És a Zorrós videó, amit Réka említett. (A herceg menyasszonya című filmből.)

Soulful house

Sokan meglepődnek amikor arra a kérdésükre hogy milyen zenét szoktam hallgatni, azt válaszolom hogy soulful house-t. A ház zenére mindenkinek az őrjítő “tüc tüc dijundisu” ugrik be amit a legtöbb klub house zene néven játszik. Valami ilyesmi. Van azonban a house-nak egy másik oldala, a melodikus, jazz, gospel és soul elemekre épülő soulful / deep house irányzat. Ezt szeretném most itt nektek bemutatni.

Zenéről írni nehéz, következzen hát néhány példa a YouTube-ról.

Kezdjük a deep house-al. A fenti zene egy klasszikus deep house válogatás. Figyeljétek meg a sokáig kitartott akkordokat, a soul-os vokálokat. Az egésznek egy aláfestő zene hangulata van, akár egy modern lakberendezési vagy főzőcske műsor zenéje is lehetne.

Egy másik deep house klasszikus, netes rádiókon gyakran hallani. Számomra inkább pihentető, relaxáló hatású, egy nehéz nap után szívesen hallgatom, teát kortyolgatva és könyvet olvasgatva.

Soulful house legtöbbször kicsit pörgősebb, táncolhatóbb zene amire már simán lehet sportolni pl. futni is. A vokálok gyakran megmaradtak itt is, de már nincsenek úgy kitartva az akkordok, pörgős, ugrálós a zene.

És akkor végül következzen az a szám amire a futó edzéseket kezdem: Duty funk. A vokálból árad a soul-os öröm és jókedv.

Ezzel a kis összeállítással remélem sikerült valami újat, talán érdekeset mutatnom. Természetesen a zene rendkívül szubjektív dolog, senkit nem akarok ezzel “megtéríteni”, viszont ha sikerült a house iránti előítéletet kicsit csökkenteni vagy akár az érdeklődését felkelteni, akkor a célomat elértem.

További érdekességek:

• Miguel Migs
• Deep és souful mixek a Deeper Soul blog-on
• Hed Kandi – Beach House series
• DI.fm - Soulful house rádió
• Deepinside - Soulful House station
• DI.fm - Deep House rádió

Priests of Ra

Vannak filmek amik egyszerűen csak szórakoztatnak. Leülsz megnézni egy Swarzenegger filmet, chipsszel és sörrel, és nézed ahogy Arnold szétver és szétlő mindenkit a Commando-ban. Vannak viszont olyan filmek is, amit először megnézel és elgondolkodsz, miről is szól. Aztán adsz neki még egy esélyt, és elkezd összeállni a kép, sőt, talán a kedvenced is lesz. Észreveszel benne apró, mesterien megalkotott részleteket, összeáll a történet és örök emlék marad az alkotás. Ilyen filmek talán a Pi, Solaris, a 2001 űrodisszeia vagy a Vanilla Égbolt.

Vannak társasjátékok – főként amiket Reiner Knizia tervezett - amik hasonló élményt nyújtanak. A szabályok egyszerűek, a játék elemei szépek, de az első játék után elgondolkodsz: miről is szól ez az egész, hogy lehet ezt megnyerni? Aztán a következő fordulóban elkezd összeállni a kép: felfedezel apró részleteket, mintákat, összefüggéseket. Rájössz apró trükkökre amikkel előnyt szerezhetsz, esetleg ki is tolhatsz az ellenféllel, és ez sikerélménnyel tölt el. A legtöbb játék itt meg is áll: megismered a stratégiáját és kész, 10-20 játék után unalmassá is válnak. Knizia játékai – tapasztalataim szerint - viszont azért mesteriek, mert bár kezdőknek is élményt nyújtanak, a stratégiát kedvelő játékosok mindig új, rejtett taktikákat, ötleteket találhatnak bennük, így sokáig élvezetes marad a játék.

Ilyen remekmű Knizia Ra nevű alkotása is. Mi az átdolgozott változatát, a Priests of Ra-t vásároltuk meg, és azóta rendszeresen beteríti estenként az ebédlő asztalunkat. Következzék hát egy kis ízelítő. Az angol név ne riasszon el senkit, teljesen nyelv független a játék.

A játékosok ókori egyiptomi papok bőrébe bújhatnak akik befolyásukat kihasználva maguk mellé állítják az akkori társadalom különböző rétegeit továbbá épületeket és piramisokat építenek. Aki a legmaradandóbbat tudja alkotni három történelmi korszak után, az a nyertes.

A játék motorja nagyon egyszerű és elegáns, egy árverési rendszerre épül. Mindenki kap 3-4 narancssárga számozott napkorongot (ld. a fekete zacskó előtt a képen) amivel majd licitálhat a véletlenszerűen kihúzott lapocskákra. Amikor ránk kerül a sor, választhatunk hogy még egy lapot kihúzva és a tábla alsó sávjára helyezve növeljük az árverés díját, vagy elindítunk egy árverést a már kihúzott lapokért. A licitet megnyerő játékos megkapja a lapokat és a birodalmába építi azokat. Az idő kereke viszont megállíthatatlanul halad előre, a tábla felső részén folyamatosan gyűlnek a piros Ra lapok is. Ha a Ra sáv betelik, a korszak azonnal véget ér, és pontozzuk a játékosok birodalmait. Akinek a három forduló után a legtöbb pontja gyűl össze, az nyer.

Épül a birodalom 

A Priests of Ra egy pörgős játék, 25 perc alatt lejátszható. Ezalatt az idő alatt folyamatosan döntenünk kell hogy növeljük az árverés értékét, vagy vigyük el azt ami már ott van. Ha új lapot húzunk, lehet hogy sürgetjük a játék végét vagy túl érékessé tesszük a licitet mások számára. Ha túl hamar felmarkoljuk a lapokat, lehet hogy elpocsékoljuk a pénzünket. Ezzel párhuzamosan egy kiegyensúlyozott  birodalmat kell építenünk, nem elég ha csak egy területre koncentrálunk. Ez a döntéskényszer állandó feszültséget szül, viszont a véletlenszerűen húzott lapok és a szerencse oldja ezt a stresszt. A stratégáknak kell vagy 4-5 játék mire meg tudjuk ítélni az árverésre bocsátott lapok értékét, mikor kell azokat elvinni, mikor érdemes inkább passzolni. A játékba épített véletlen viszont sokszor keresztbe tesz a túl sokat elmélkedőknek, talán sokszor jobb is ha nem kombináljuk túl a lehetőségeinket.

A végeredmény egy aránylag rövid, de könnyed, de mégis sokszor feszült helyzeteket előidéző játék, ahol a rafinált játékos nyerhet, de ugyanúgy bele is bukhat a túlkomplikált stratégiájába. Eközben mindenkinek épül a saját birodalma, és a színes lapokból álló épületegyüttesek elégedettséggel töltik el azokat is akiknek a játék végén az elsőnél néhánnyal kevesebb pontjuk gyűlt össze.

Nekünk bejött, ajánlom mindenkinek.

További infó

• Board to Death Video Review – Priests of Ra
• Boardgamegeek.com  - Priests of Ra
• Gémklub – Priests of Ra
• Lacxox értékelése magyarul 

Hétvégi túra a Mátrában

Az augusztus 20-ai hosszú hétvégét és a gyönyörű időt kihasználva Szilvivel elhatároztuk hogy egy jót túrázunk a Mátrában. Erről szeretnék nektek egy kis összefoglalót írni most.

Úton a Klarissza csevicéhez

Pénteken kora délután érkeztem meg Parádfürdőre Szilvihez. Egy fincsi rántott sajtos ebéd után útra is keltünk egy délutáni sétára. A cél a parádóhutai Klarissza csevice forrás majd az Ilona völgy Szent István csevice forrása volt. Mindezt fotózással kombinálva.

Az Észak-Mátra csevice kútjairól azt kell tudni hogy az utóvulkáni működéssel függenek össze, általában kénes, vasas, szén-dioxidos forrásvizek. Sokuk gyógyvíz is. A parádóhutai forrás vizét leginkább úgy tudnám leírni hogy képzeljetek el egy régi vas szódásszifont, amibe kettő helyett csak egy patront csavartak. Fémes, vasas ízű lesz így a víz, a buborékok pedig nagyon gyengék benne. A helyiek folyamatosan ezt a vizet isszák, hosszú sorokban állnak az emberek a kútnál, kosárnyi kólás üveggel.

A parádóhutai kutat kényelmesen elértük, közben fotózgattuk a virágokat és a gombákat. A szúrós szemű falusiak és turisták csak egy fél liter vizet engedtek hogy vegyünk, ha többet akartunk volna, kb. egy órát kellett volna várnunk. Sötétedés előtt még el kellett érnünk a másik forrást, úgyhogy hamar tovább is indultunk.

Nagy meglepetésünkre a Szent István kúthoz vezető ösvényt sajnos erdészeti gépek felszántották, 30 cm-es sárban kellett volna átkelnünk. Ezért inkább a jól bevált úton visszasétáltunk Parádfürdőre, tovább fotózva a virágokat és a gombákat.

Panoráma Piszkés tetőről

Szombaton a számunkra eddig ismeretlen Nyugati Mátrát akartuk bejárni. A táv Fallóskúttól Galyatetőig terjedő 15 km, Mátraszentimrén keresztül. Délelőtt meg is érkeztünk busszal a kiinduló ponthoz, majd nekivágtunk a hegynek. A táv nem volt túl nehéz, és a látnivalók miatt is megérte a túra.  Gyönyörű erdőkön és tisztásokon keresztül vezetett az út, meglepő módon sok turistával is találkoztunk. Fotóztunk lepkét, panorámát, és mindent ami az utunkba került. Délután kényelmesen elértük a Galyatetőről induló buszt, estére pedig – energia raktárokat feltöltendő - főztünk egy fincsi chilis babot.

Vasárnap anyu, apu és Réka jött értem. Délben elsétáltunk az Ilona völgybe, meglátogattuk a pénteken kimaradt csevice kutat, és megnéztük az Ilona-völgyi vízesést is. A vízesés kötelező program minden erre látogató turistának, de erről már korábban írtunk. Délután pedig grillezés és szalonna sütés következett. Kipróbáltuk Szilvi “vasalthús sütőjét”, ami egy öntt vas grill-prés, tulajdonképpen egy kontakt-grill szabad tűzre. Fincsi lett a sült csirkemell, a kolbász és a tepertőre sült szalonna. Este jóllakottan indultunk haza Böszörménybe.

Összességében nagyon jól telt a hétvége, szuperül éreztem magam.  Ha túrázni akartok és van egy szabad szombatotok, tudom ajánlani ezt a fenti Nyugati-Mátra túrát. Megéri.

A hétvégén készült fotókat megtaláljátok a Picasa webalbumomban itt.

Az űrrepülés olcsóbb, mint a londoni metrón utazni

Az űrrepülés olcsóbb, mint a londoni metrón utazni - állítja a BBC Online. Egy jegy a Covent Garden és a Leicester Square között 1.5 angol fontba kerül, ami a 300 méter távolságot figyelembe véve 8.04 fontot jelent egy mérföldre átszámítva. A világ eddigi egyetlen fizetős űrutazója - Dennis Tito - 14 millió fontot fizetett az űrállomásra tett utazásáért. Ez a megtett távolságot tekintve 5.61 fontos mérföldenkénti díjat jelent.

Kirándulás Kőszegen 2. felvonás

A kirándulás harmadik napjához érkeztem és igérem, hogy most megpróbálok jobban a lényegre koncentrálni és nem elveszni a részletekben. :)

A szerdai program tehát úgy alakult, hogy elmentünk Szombathelyre a STARKL-be, mivel anyu már régóta szeretett volna virágokat látni és vásárolni innen. Sajnos már a bejáratnál láttuk, hogy megszűnt a helyszíni árusítás, így látni sem lehetett semmit maradt az online rendelés.

Ez után ketté vált a csapat, Lindával maradtunk a városban, a többiek elmentek Ausztriába, szintén virágokat keresni.
Kettesben bejártunk egy helyi csónakázó tavat és nagyon megtetszett nekünk, hogy az ott lévő kis szigeten mennyire nem félnek a kacsák az járó-kelőktől. Ott alszanak a part mentén, kb. 1 méterre onnan, ahol az emberek sétálnak.
Innen elmentünk a városközpontig és fagyival, valamint sok-sok hideg vízzel próbáltunk enyhíteni a nagy melegtől túlfűtött szervezetünket.

Délután 4 tájban ért vissza a család és elhatároztuk, hogy egy kis ebéd után elindulunk egy újabb kincskeresésre, amely most egy multiláda volt. Címe: 'Velemi barangolás'. Velem egyébként A Kőszegi-hegység lábánál, festői környezetben elhelyezkedő település, ezen a környéken történt maga a túra.

1.pont: Egy vízimalom (Stirling-féle vízimalom, műemlék)
2.pont: Novákfalva, harang (Milleneumi falu, apartmanokkal, emlékművekkel.)
3.pont: Hősök kapuja (Háboúban elesetteknek állított emlékmű)
4.pont: Korona bunker (Itt tárolták a szent koronát 1944 márc.-1945 feb.)
5.pont: Maga a láda (a Cseke forrás mellett taláható, egy fa tuskó alatt)

Sajnos magát a ládát nem sikerült megtalálnunk, mivel ekkorra eléggé besötétedett és az erdő környezetben nemigazán lehetett látni. Víz, domboldal, sár, kicsit nehézkes volt a környezet. Ide még vissza kell térni!
Novákfalvát szeretném kicsit kiemelni a többi pont közül, hiszen elég nagy területen igényes környezetet építettek ki, amely egy igazi hungarista paradicsom. Van itt régi Magyarország emlékhely egy kis szigeten, harang, oszlopok állítva a régi vármegyéknek, uszoda és sok-sok apartman, amelyeknek mindnek saját neve van. Mint egy kis város olyan az egész. Az étterme belül természetesen régies magyar stílusban épült tele vadász tórfeákkal, hungarikumokkal. Leírhatatlan, véleményem szerint mindenkinek el kellene oda látogatni élete sokrán minimum egyszer. Mi is gondolkodtunk rajta, hogy a közeljövőben el lehetne tölteni ott pár napot.

A túra végeztével és egyben a nap végére mindenki jól elfáradt, így visszatértünk a szállásra, vacsi, alvás.

A negyedik napra strandot terveztünk, és nem kapkodtuk el a dolgot, hiszen 12.05 volt már mire beértünk a bükfürdői strandra. Vigyázat, 1db K-val kell írni, így nem a Bükkben található a helység! A strand kívülről sajnos sokkal jobban fest mint belülről, hiszen belépve tapasztalható a még szocialista időkben épített melegegvizes gyógymedencék, beton járdák. Van persze néhány újdonság is, mint pl. a 4 db csúzda (nagyon tetszett :) ) és a nemtúl régi zárt wellness rész szaunákkal, masszázzsal, stb.
Ami tetszett a csúzdán kívül az az, hogy iszonyatosan sok étkezési lehetősége van. Személy szerint ennyi különböző és ekkora befogadó képességű kajárdát még egyik strandon sem láttam. Vagy 10-12 helyen lehet legkülöndözőbb fogások közül választani és szerintem jóval ezer fölöttre tehető a leültethető emberek száma.

A nap nagyrésze tehát strandolással telt, majd vásárlás, evés, alvás.

Az ötödik nap reggelén a Fertő-tó környékére vettük az irányt.
Sajon pontosan nem tudtuk, hogy hová is menjünk először, ezért kicsit sokat kocsikáztunk mire a Fertő-Hanság Nemzeti Parkhoz érkeztünk. Már messziről látni lehetett, hogy ez a rész a kacsákra lett 'kihegyezve', hiszen egy kilátóhoz értünk, amiről a tájat és vele együtt a sok tízezer vadkacsát magpillanthattuk. Itt készült egyébként az első felvonás első képe is (sajna nem látszanak rajta a kacsák).
Visszafelé megálltunk Fertődön és belátogattunk az Eszterházi kastély udvarára. Maga a kastély tetszett, de egy-két tuján kívül nem voltak virágok a parkjában, csak sóder.

A tó keleti partján fekszik Fertőrákos, ahol először az ottani kőfejtőt látogattuk meg, majd egy sétahajózáson vettünk részt. Mindkettő látványos, bemutatja a környék jellegzetességeit.





Már sötétedett mire a hajókázás után bekaptunk pár falatot és aznapról még Sopron hátra volt. Kicsit sietni kellett, hogy elérjünk a városba és lássunk is valamit.
Szerencsére ott van 6km-re egymástól, de nemigazán jártunk szerencsével. A tűztorony zárva volt felújítás miatt, és mint megtudtuk a főtér sem látogatóbarát egy éven keresztül, mivel felújítják több terét is, valamint leleteket tárnak fel.
Hasonló kép fogadott minket mindenfelé:



Visszafelé Kőszeg irányában egy rosszindulatúnak tűnő felhő kezdett kibontakozni Ausztria felől, ezért a gyengébbik nem ráhatására aznapra már nem terveztünk más programot és egyenesen a szállásra mentünk. A viharból szerencsére semmi nem lett.

A hatodik napon (és ez nem egy Schwarzenegger film címe :) ) ismét ellátogattunk Ausztiába (Schwarzenegger anyaországába), ám ezúttal egy kicsit messzebbre merészkedtünk. Apu látott egy oszták könyvben pár dolgot a bécsi erdőről és úgy gondolta érdemes odáig elmennünk a látvány miatt.
Légvonalban 80km-re adódott Heilingekreutz, ami az erdő kezdetén helyezkedik el, így ezt a helyet szemeltük ki. Az odavezető út során sokszor megálltunk, hiszen aki kicsit is ismeri az osztrák tájat, a rendezettséget az megérti miről is van szó. Fenyegetőnek tűnt az egész út során, hogy szinte végig sötét felhők tornyosultak a fejünk felett, ám egy-két csepp esőtől eltekintve nem szakadt ránk az ég. Ahogy egyre beljebb és beljebb haladtunk az országba, úgy egyre nagyobb és nagyobb hegyeket pillantottunk meg magunk körül a szerpentin utakról letekintve, amelyek felhőkbe burkolózva csodás látványt nyújtottak számunkra, így nagy örömömre rengeteg fényképet tudtam készíteni a környékről.



A Bécsi erdő (Wienerwald) elejéhez érve nagyon tetszett az, hogy minden zöld. Nem véletlenül nyilvánította az UNESCO bioszféra parkká ezt a csodás erdőt, ahová érthető módon messziről is idelátogatnak a túrázni, pihenni, vagy 'csak' friss levegőre vágyók. A korábban említett célváros egyébként nem tartogatott semmi extrát, éppcsak idáig terveztünk eljönni. :) Megálltunk a központban, körülnéztünk, szusszantunk kicsit, majd visszafelé vettük az irányt. Nagyon sokáig egy szélesebb patak mentén haladtunk, és egy helyen meg is álltunk, lementünk a sziklákhoz, megmártóztam benne, majd tovább a Magyar Köztársaság felé. Visszaérve még vacsoráztunk egy utolsót és tudomásul vette mindeki, hogy másnap irány a keleti országrész.

Így is lett. Júl. 25-én vasárnap 9 óráig kellett a szállást elhagynunk és először Budapestre tértünk be, hogy a család lásson egy kis trópusi élővilágot a Camponában. Lindával nem mentünk be -addig sétálgattunk- hiszen mi sokkal jobbat láttunk korábban Nyíregyházán. :)
2-3 órát tehát eltöltöttünk így Pesten, majd este 19 óra körül értünk haza a mindent überelő Hajdúböszörménybe. :)

Hát elég hosszúra nyúlt ez a kis beszámoló, de remélem élvezettel olvasta aki olvasta. Sajnos, vagy nem sajnos de általában a részleteket is átadva szeretem közölni az információt mindenkivel, hogy minél jobban beleélje magát az élménybe az alany.

Holnap várlak szeretettel titeket lányok, fiúk és sütünk egy jó kis szalonnát! :)

Hajrá HB DreamTeam!!!

Kirándulás Kőszegen 1. felvonás

Most jött el a pillant, hogy leírjam nektek júliusi egy hetes kirándulásunkat, amely sok-sok kellemes emléket hagyott bennem.


A képen a kiccsaládom és Linda, valamint jobbszélen nagynéném (ha valaki nem ismeri)látható. Így öten indultunk neki a dunántúlnak Júl. 19-én hétfőn, hogy bejárjuk a nyugati határt.

Az indulás napján jól megpakolva hagytuk el Böszörményt, lévén, hogy öten voltunk, a kombi fullosan tele lett, kihasználva így az utolsó talpalattnyi helyet is. A talapattnyit lehet szó szerint is venni, mert még lábnál is voltak kis csomagok, innivaló, ez-az.


Olyan fél hét tájban indultunk reggel és nem volt teljesen zökkenőmentes a dolog, mivel az autópályára érve előjött a kocsinak az a hibája, amire apu már előző nap is felfigyelt, hogy rángat a kocsi egy-egy gázadásnál. Be is mentünk Tiszaújvárosba az Opel márkaszervízbe, hogy kivizsgáljuk a dolgot. Szerencsénkre a műhelyvezető akkor ért be, és rádugva az adatleolvasó computert, kiderült, hogy a hármas hengernél van valami. Beálltunk vele a szervizbe és a mester meg is oldotta a problémát, azaz a henger szelepcsatlakozó vezérlőjét megtisztította és visszatette. Ez a kontatkthiba okozta azt, hogy az ominózus henger hol ment, hol nem ment.


A kis kitérő után folytattuk utunkat a Pest-Tatabánya-Győr-Röjtökmuzsaj-Völcsej-Zsira-Horvátzsidány (ugye milyen jó városnevek vannak? :) ) útvonalon egészen a célállomásig, Kőszegig. A városkába betérve előbb át kellett vennünk a kulcsokat a központban, majd innen tovább haladtunk a városon kívül lévő Szabó hegyre, ahol maga a szállás található.
A hegy tetejére egy elég hosszú szerpentines út vezetett, úgyhogy már akkor lehetett sejteni, hogy egy liter tejért nem lesz érdemes elindulni gyalog a központ felé. :)
Megérkezve a szálláshoz, amin ott díszelgett a piros-fehér e.on-on logó, nagyon megörültünk neki, hogy saját garázst biztosítottak számunkra, így nem kell szabad ég alatt tárolni a "szekeret". Délután 16 óra fele volt már ekkor és a csapat eléggé elfáradt, pedig innen még vagy 40 lépcső vezetett fel a 2 szintes házikóig, ahol a várva várt szobácskáink találhatók, a kis ágyikókkal, ahová letehetjük magunkat. Azért mindig is furának tartottam, hogy mennyire el tud fáradni az ember egy 8-10 órás utazás alatt, pedig végig ültünk.
Maga a ház egyébként egy e.onos létesítmény, összesen 17 személyre szabva és felszerelve olyan dolgokkal, mint szalonnasütő, hinták, ping-pong asztal, padok, stb. Mindez egy zöld, fás-bokros udvarban. A kert vége pedig emelkedik, mivel ugye hegyoldalban voltunk.
A ház alsó szintjén kapott helyet egy nagy közös beszélgetős-TV-zős helyiség, 2 kisebb szoba a gondnoknak és egy nagy közös konyha, ahová naponta min. 2x betelepedtünk. :)
A felső szinten találhatók a szobák, amelyek 2,3 illetve 4 személyes kivitelűek, ezekből egy 3 és egy 4 személyes lett a miénk. Az egyikben Anyu, apu, nagynéném, a másikban pedig mi voltunk Lindával. Kicsit alakítottunk persze a szobán, hogy a személyes igényeinknek jobban megfeleljen és így komfortosabbá/ésszerűbbé váljon.


Ahogy ezen a megérkezésünkkor készült képen is látható, a szoba egyszerű, de nekünk tökéletesen megfelet és olcsó is volt.
Egy kis pihenő után lementünk a városba, kicsit szétnézni és keresni valami helyet ahol vacsorázhatunk.
Maga Kőszeg egyébként katonai fontosságú város volt, mivel 12-13. századtól a németek ellen, majd később a törökök ellen is védő szerepet töltött be. Anno körbe volt falazva és több vár is épült a környéken, amelyek közül a városközpontban megmaradt Jurisics vár a legjelentősebb. Van egy egész kellemes sétálóutcája/főtere Kőszegnek, ahol szinte minden nap megfordultunk egy-egy fagyit, vagy vacsorát elfogyasztani.
Viszzakanyarodva egyébként az első nap délutánjához, elfogyasztottuk tehát a kellemes vacsorát a vár tövében lévő étteremben, ami mindnyájunknak nagyon ízlett.
Új erőre kapva aznap még átruccantunk Ausztriába kicsit kocsikázni, mivel ott van a határ kb 3km-re.


Második napon későn ébredtünk, mivel részben pihenni mentünk elvégre. :)
Nyugisan megreggeliztünk 13 óra tájban, majd, mivel apu Osztrák sört akart inni, elindultnuk ismét ausztria felé. Megvettük a sört (küldetés teljesítve) és visszafelé Lockhaus-ban fellátogattunk az ottani híres lovagvárba. A kirándulás előtt kimyomtattam a környékbeli geoládákat, és itt is van egy elrejtve, csak sajnos ez nem volt betervezve a napi programba, így a papírok a szálláson maradtak. A ládát tehát nem kerestük ezen a helyen, de magát a várat körbejártuk.

Visszatérve Kőszegre betértünk egy nagyon jó fagyizóba, ahol elfogyasztottunk néhány helyi kelyhes fagyit és egy túrótortát. (Nyami, még jó, hogy most ebédeltem :) )


Gondolkodtunk a további programokon és eszembe jutott, hogy a szállástól nem messze, az oszrák határ felé indulva található a Hétvezér forrás, ahol szintén elrejtettek egy geoládát. Ez egy kis gyalogtúrát is igért, és mindenkinek megtetszett az ötlet, úgyhogy elindultunk. A szálláson túl megtéve még vagy 2 kilómétert, tábla figyelmezetett minket, hogy innen csak gyalogosan lehet tovább haladni. Ettől a ponttól egy laza háromnegyed órás kis séta vette kezdetét, nagyon kellemes, hűs útvonalon. Egyetlen kellemetlen dolog az egészben a szúnyogok voltak, de azok rengetegen. Folyamatosan csapkodni kellett őket. Letérve az útról, megérkeztük a forráshoz, amely értelemszerüen a 7 magyar vezérről lett elnevezve és mindegyik neve alatt ott csordogál a tiszta forrásvíz.


Míg a szülők a forrásnál maradtak, Lindával követtük a GPS jelet és kis keresgélés után elvezetett minket a geoládához, amely egy ereszcsatornában volt elrejtve. Kiszedtük, írtunk a jegyzetfüzetbe, ajándékot cseréltünk és visszaraktuk gondosan a rejtekhelyére. Kicsit nehezen találtuk meg egyébként, mert én személy szerint máshol kerestem volna. Még szerencse, hogy Lindának volt egy tippje és be is jött.
Sikerrel és egy kis túrával zárult tehát a második napunk, amelyre egy jó kis alvással tettük fel a pontot a szállásra visszatérve.

--------Vége az első felvonásnak, hamarosan jön a folytatás.------------