Újévköszöntő túra

Az idei év első napján Parádfürdőn egy kellemes, napsütéses reggelre ébredtünk. Szilvivel el is határoztuk hogy ki kell használni a jó időt, és délelőtt útra is keltünk az Ilona-völgyi vízesés felé. Nem bántuk meg, szép és érdekes útban volt részünk.



Hazánk legnagyobb, kb. 10 méter szintkülönbségű természetes vízesése Parádfürdőtől 5 km-re található. A túra kimondottan könnyű, az út háromnegyedét a völgyben kövesúton tettük meg. Az Ilona patak folyamatosan az út mellett csörgedezik, ami a meleg időnek és az olvadásnak hála igencsak megduzzadt nyárhoz képest.



Úgy négy kilométer után a kövesút egy ösvénnyé szűkült, és beértünk a hegyek közé. Kezdetben sziklákon lépdelve, majd később a felázott, agyagos avarban "cuppogva" haladtunk előre. Szemből 4-6 fős csoportokkal találkoztunk, sokuk bakancs helyett félcipőben, utcai kabátkában csúszkált. Az előttünk járók 30-50 centis csúszásnyomokat látva tudatosult bennünk, hogy minden lépésünket meg kell gondolnunk. A kaland viszont csak most következett, a megáradt patakon is át kellett kelnünk vagy háromszor. Bár az erdészek összeszegezett 10-20 cm vastag faágakat helyeztek a patak medrébe, ezek már meglazultak, és a köveken billegtek is. Szerencsére vizes bakancs nélkül megúsztuk az átkeléseket.



A sáros patakmeder miatt a vízeséshez nem tudtunk túl közel menni, de még így is gyönyörű volt a vadregényes völgy a zuhataggal. (Igen, az a pici vízesés 10 méter magas, ráadásul még egy ösvény is átvezet a szikla tetején.)



A turistatérkép-részlet megtekintéséhez kattintsatok ide. (A térképet Harkányi Zoltán edzésnaplójából linkeltem be.)

Egyszer akár közösen is ellátogathatnánk ide majd a nyáron!