Szülinapi torta

Múlt hét végén családi körben együtt ünnepeltük Sanyival a születésnapunkat. Ebből az apropóból elkészítettem a kedvenc tortámat, a Charlotte Royale-t. Ez egy nagyon látványos joghurtos-gyümölcsös édesség, amelyet a nagynénémtől tanultam és most szeretném közkinccsé tenni a receptet.

Charlotte Royale

Hozzávalók:

-a piskótához:

• 8 db tojás
• 1/2 csomag sütőpor
• 8 evőkanál cukor
• 8 evőkanál liszt
• 2 evőkanál víz
• barack- vagy eperlekvár
  

-a krémhez:

• 1 nagy pohár gyümölcsjoghurt (eper, málna, barack...)
• 1 csomag pudingpor (eper, vanília, esetleg puncs)
• 1-1,5 dl tej
• 3 csapott evőkanál cukor
• egy nagy dobozos Hullala habtejszín
• 20-30 dkg lehetőleg friss gyümölcs,ami ízben illik a joghurthoz és a pudinghoz (eper, málna, barack...)

Elkészítése:

A piskótába szánt 8 tojás sárgáját különválasztjuk a fehérjétől. A sárgáját félre tesszük. A fehérjét habbá verjük és a vége felé hozzáadjuk a 8 kanál cukrot.Beletesszük a sárgáját is és összekeverjük őket. Hozzáadjuk a sütőport és egyenként belekeverjük a 8 kanál lisztet. Végül a 2 kanál vizet is hozzáadjuk és a masszát egy nagy, sütőpapírral kibélelt tepsibe öntjük.
Előmelegített sütőben kb. 180 °C-on megsütjük.

Ha kész a piskóta,kivesszük a sütőből és a tésztát bevizezett konyharuhára borítjuk. Leszedjük az aljáról a sütőpapírt és a piskótát még melegen feltekerjük,mint a palacsintát (a vizes ruha maradjon rajta, illetve benne, mint a "töltelék"). Hagyjuk egy kicsit hűlni, majd langyos állapotban kitekerjük, a belsejét megkenjük lekvárral és újra feltekerjük. A kész piskótatekercset tálcára tesszük és állni hagyjuk (minimum kihűlni).

Ezután elkészítjük a tölteléket. A joghurtot beleöntjük egy fazékba és a 3 kanál cukorral felforraljuk. Az ízben a joghurttal harmonizáló pudingport kikeverjük a tejjel és a joghurthoz öntjük. Folyamatosan kevergetve sűrűre főzzük. Ha kész a puding, belekeverjük a gyümölcsöt és állni hagyjuk. Időnként keverjünk rajta néhányat,hogy ne dermedjen meg teljesen. Végezetül egy nagy tálban kemény habbá verjük a Hullala habtejszínt és a pudingos krémet belekeverjük.
A mi tortánk eperjoghurttal, eperpudinggal és málnával készült, de finom a barackjoghurt, vaníliapuding és friss barack kombináció és a tisztán epres ízvilág is (banánnal még nem kóstoltam,de nem kivitelezhetetlen).

A torta elkészítése:

Elővesszük a piskótatekercset és ujjnyi vastagságú szeletekre vágjuk. A két szélső szeletet lehetőleg utoljára használjuk fel. Egy minél inkább félgömb alakú salátástálat béleljünk ki folpack-kal úgy hogy a kilógó folpack kényelmesen befedje még a süti "tetejét". A tálat elkezdjük kibélelni a piskótatekerccsel, ügyeljünk arra,hogy a tetejét is le kell zárni vele.

A joghurtos krémet az előkészített tálba öntjük és lezárjuk piskótával. Végezetül ráhajtjuk a folpack-ot és fél napra hűtőbe tesszük. Fogyasztás előtt a hűtőből kivesszük, a záró folpackot lehajtogatjuk, egy tányért teszünk a tál tetejére és megfordítjuk a tálat a tányérral együtt. Végül leszedjük a tálat és a folpackot, esetleg egy kis gyümölccsel díszíthetjük.

Jó étvágyat!

Nyaralás 2. rész - Esős de eseménydús hétköznapok

Hétfő este Parádfürdőre érkezve folyamatos esőzés fogadott bennünket. A Mátrán keresztül buszozva egyértelművé vált, a túrázásról a hétre elfelejtkezhetünk. Az esőtől megcsúszott hegyoldalak, kidőlt fák, megáradt patakok, ösvények helyett dagonyák mindenfele. Ennek ellenére feltaláltuk magunkat.

Szinte éreztem hogy nem lesz kiránduló időnk, ezért indulás előtt a Tesco-ban vásároltam egy jó hírű kártyajátékot ami a Keltis névre hallgat. Azonos nevű, 2008-as év játékából készült, viszont 5-ször olcsóbb hordozható változat, szép zöld kivitelben. A szabályokra mindketten könnyen ráéreztünk, egyszerű de azért furfangos, kicsit gondolkodtató játék. Tökéletes esős esték elütéséhez. Nekem az tetszett a legjobban ahogy az elején együtt felfedeztük Szilvivel a játék stratégiáját. Később majd még írok a játékról részletesebben.



Kedden délután néhány órácskára elállt az eső, sétálni indultunk. Az Ilona völgy bitumenezett útja felé vettük az irányt. Messzire nem jutottunk, a hatalmasra áradt patak és a hegyoldalon baljósan megdőlt fák rontották komfort érzetünket. Minden esetre láttuk milyen mérges is lehet ez az ártatlan kis patak.



A szerdai napunk a fitness jegyében telt, az Erzsébet Park Hotelben váltottunk egy fitness-belépőt. A hotelnak szép "wellness" részlege van, 1400 Ft-ért hétköznap 2-től külsősök is használhatják. Az első fogásként egy csipetnyi body building-gel kezdtünk. Az egykezes súlyzókat három kis rúd és hat anyacsavar szimbolizálta a kb. 2 garnitúra tárcsa mellett, azért nem estem kétségbe. Jó kis felsőtest edzést tartottam: minden testrészre vagy két gyakorlat. Kb. egy év után isteni volt érezni a bedurranást, bár már akkor sejtettem hogy nem lesz ennek jó vége: az ilyenkor szokásos izomláz csak szombatra múlt el. Szilvi mindeközben elliptikus futógépezett. Az anaerob edzés után a kardió következett: a szálloda úszómedencéje. 140-ről 180-ra folyamatosan mélyülő, 15 méteres medence. Pancsolni szuper, de kicsit sokszor kell benne fordulni ha 20 percet le akarsz úszni. :-)



A desszertnek a finn szaunát választottuk. Nekem kicsit hideg volt a maga kis 80 fokával, kénytelen voltam önteni rá a vizet, Szilvi alig bírta tartani velem a "lépést". Három kör után aztán úgy elfáradtunk, hogy szédelegve szaladtunk vissza Szilvi lakására uzsonnázni. Sajnos kimaradt az infraszauna, a jakuzzi, a török gőzfürdő, és a masszázs, de ez így volt kerek: elvégre mi edzeni jöttünk, nem csak a "közérzetünket javítani".



Csütörtök délelőtt még mindig esett az eső, viszont Laci és Timi (két évvel ezelőtti?) ajánlása alapján elhatározzuk hogy kipróbáljuk Egerben a Palacsintavárat. Bár a Google Maps kicsit félrevezetett bennünket, kis kérdezősködéssel hamar megtaláltuk a helyet. Vigyázat, csak 12-kor nyit a hely, viszont a mellette levő könyvesboltban el lehet tölteni az időt ha zuhog az eső. Maga az étterem nagyon hangulatos, kicsit avantgárd pince. Sós és édes óriás palacsintákat (~35 cm, négyrét hajtva) árulnak mindenféle töltelékkel. (~1800 Ft egy sós fogás) A kiszolgálás gyors és illedelmes, de én sajnos ráfáztam a "konyhafőnök kedvencével": a curry szószon kívül alig volt benne valami, tiszta lapos volt. Ezzel szemben Szilvi megütötte a főnyereményt, a Lucifer palacsinta minden földi jóval púposra tömve érkezett, tejföllel nyakon öntve. Nagyon jól laktunk, édes fogásra már nem maradt kapacitás. (Laci, Timi: köszönjük a tippet!) Este pedig még jött a grillezés is, eső ide vagy oda!



Szilvi a múlt héten vett egy ún. vasalthús sütőt. Egy egy salgótarjáni "találmány", pillanatok alatt lehet vele húst, kolbászt, szalonnát vagy akár zöldségeket grillezni. A múlt heti kipróbálás olyan jól sikerült hogy Szilvi, barátnője és a pácienseik már akkor megszervezték a folytatást, ami pont mára esett. Szó szerint, mivel az eső nem akart szűnni estére sem. Ez nem szegte kedvünk, Lipton napernyő alatt, kapucnis pulóverben, viszont rendkívül jó hangulatban sütögettünk minden félét. Ezután pedig süteményezgettük és beszélgettünk egy kicsit. A hússütő tényleg új élményt nyújt: isteni volt a csípős füstölt kolbász zsíros kenyér, köszönjük Gyurinak a segítséget.



Így teltek hát a hétköznapok, a hétvége eseményeit pedig a harmadik postban olvashatjátok hamarosan.

Nyaralás 1. rész - Hétvége Vácon

Tíznapos nyaralásunkat május 29-én Szombaton Felsőgödön kezdtük. Házigazdáink, Csilla (Szilvi húga) és párja Dani, körbekalauzoltak bennünket Vácon és egy igazi gasztronómiai körutazást szerveztek nekünk.



Szombat délben útra is keltünk megnézni Vác nevezetességeit. Első megállónk a Hét-kápolna templom melletti tavacska és sétány volt, majd innen a Duna-korzón sétálgatva beértünk a történelmi belvárosba. Vácon most jártam először. Egyből magával ragadott szűk utcácskáival, régi épületeivel, számtalan templomával és kápolnájával. Szép napsütéses időnk volt, bőven volt alkalmam fotózgatni is.



Kora délután a Barlang Pizzériában álltunk meg ebédelni. Az éttermet a török időkből ránk maradt történelmi pincerendszerben alakították ki. Az étterem ötvözi a régi és a modern stílust. A falakon régi kárpitok, hangulatos fáklya-lámpák, az asztalok viszont modernek és a hangszórókból is Café del Mar muzsika szól. Az étterem a pizzáiról híres, én is ezt választottam, Szilvi pedig inkább egy szép tál grillezett húst választott. Az ételek nagyon finomak voltak, jóllakottan indultunk tovább.



Következő állomásunk szintén a főtéren, szintén a pincerendszerben kialakított hangulatos borozó és bormúzeum volt. Egy kedves idős úr vezeti a borozót, szívét-lelkét beleadja a kis vállalkozásba. Házigazdáink javaslatára a lányok a mézédes Aranyhidat kóstolták meg. Ez egy késői szüretelésű Tramini. Ilyet kortyolgathattak a görög istenek az Olimposz tetején. Ez nekem kicsit túl édes volt, én inkább a félédes és vörös borok világában kalandoztam.

A körutazásunk utolsó állomása a borozóval egy épületben található Choco Café volt. Itt aztán kedvére kalandozhatnak az édes ízek kedvelői: forró csokik, kézzel mártott bonbonok, sütemények várják a látogatókat. Mi most kávés forró csokikat kóstoltunk meg. Nem tagadom, ismét sikerült jól laknunk. Végül "levezetésként" egy kiadósat sétáltunk a Duna-korzón.



Vasárnap egy Duna-parti reggeli futás után folytattuk a környék felfedezését. Daniékkal elmentünk Nagymarosra ahol az éppen áradni készülő Duna partján gyönyörködtünk a Visegrádi vár és a Dunakanyar panorámájában. Ezután Vácon fagyiztunk a főtéren, és megnéztük a diadalívet. Délutánra Csilláék a barátaikat hívták vendégségbe, isteni babgulyást készítettek. Sajnos az eső elmosta a szabad-tüzes bográcsozást, a menü viszont így is fantasztikusra sikeredett. Estére elvonult a zápor, ismét jót sétálhattunk a Duna partján.



Hétfőn délután indultunk Parádfürdőre. Mindenki tudja hogy üres hassal kellemetlen az utazás, indulás előtt három órával be is ültünk a Nyugati melletti Wasabi-ba. A pesti étterem is produkálta a lánctól megszokott minőséget, hasunkat degeszre tömve indultunk el a Mátrába.

Még egyszer köszönjük Csillának és Daninak a vendéglátást és a felejthetetlen hétvégét.

Folyt. köv. hamarosan!