Sajnos 100%-ig biztos vagyok benne hogy ezek a kis történetek valóban megtörténtek. Nem is tudom hogy ezen most sírjak vagy nevessek. Fura egy helyzet ez, de vajon mi lehet az oka?
Valahogy az a baj, hogy az emberek elvárják a számítógéptől hogy helyettük gondolkodjon. A júzer elvárja hogy a gondolatait a számítógép teljesítse, de azzal nem akar szembe nézni hogy f_ngja sincs róla hogy mit akara a géppel megoldattatni. Arról pedig aztán szó sem lehet hogy esetleg rászánjon a felhasználó fél órát arra hogy megismerkedjen egy programmal.
Nekem az tetszik a legjobban (vagy inkább attól tudnék falra mászni a legjobban) amikor vki megkér hogy tanítsam meg neki az XY speciális videó vágó vagy a ZY számlázó program használatát, mert "én értek a számítógépekhez". Nekem is, neki is totál nulla a tudásunk a progiról, talán annyi különbség lehet közöttünk hogy én tudom venni az időt és fáradtságot hogy megtanuljam kezelni, ha szükségem van rá. Mert látom, hogy később a befektetett verejtékes munka nagyrészt megtérül.
Lehet hogy most szókimondóbb vagyok az átlagosnál, de ez a gond velünk: olyanok vagyunk mint a kismadarak a fészekben. Semmit nem vagyunk hajlandóak tenni hogy előbbre jussunk, de azt elvárjuk hogy a help desk, vagy az öltönyös urak a magas székben megoldják a problémáinkat. Na de ez innen már politika.
Igazad van Sanyi, teljes mértékben. Mivel én is számgépes körökben mozgok, rendszeresen jönnek nekem is hasonló dolgokkal. Néha látom sok emberen, hogy van nekik a gép, használják is erre-arra, de azt sem tudják hogy működik. Szerintem ha valaki használ rendszeresen valamit, pláne sok órán keresztül naponta, akkor legyen valami fogalma arról, hogy mégis mitől van kép a monitoron pl. vagy miért fújja kifelé a levegőt az a doboz az asztal alatt, esetleg miért berreg, ha valamit be szeretni tölteni az ember. Persze nem egyformák az emberek és ez a dolog bizonyos szépsége. Mert mindig azt szoktam mondani, hogy milyen is lenne már, ha minden ember értene mindenhez? Nem lenne értéke senkinek sem, így viszont eladható a tudás...
Köszi Pali az építő hozzászólást. Teljes mértékben igazad van, én nem is azon bosszankodom hogy miért nem szakember mindenki: bár néha idegesítő, ettől függetlenül ezt nem is várnám el senkitől. Én pl. tudom hogy nem akarok sem irodalmár, sem pl. ornitológus vagy tengerbiológus lenni.
Aki ismer az tudja hogy az én életfilozófiám a folyamatos fejlődés: kis lépésekkel, minden nap tenni azért hogy több legyek mint ami tegnap voltam. Ez nem jelenti azt hogy ebből nekem azonnal anyagi hasznom származna, sőt. Legtöbb esetben érdekességekről, szellemi táplálékról van szó: miből főznek Indiában, milyen kultúrális kincsei vannak pl. Perunak, vagy hogyan kell felszállni egy 747-essel, stb. Viszont visszatekintve érzi az ember hogy ez a hosszú felfedezőút vezet valahová, és ez engem jó érzéssel tölt el.
Amitől falra mászok, az ennek a filozófiának a tagadása. Amikor valaki a lustaságát magyarázza: "Nekem nincs kitartásom ehhez.", "Én ehhez soha nem fogok érteni, mert az iskolában nem tanultam.", stb. A legszörnyűbb az hogy sok esetben ez nem is kifogáskeresés, hanem ezek az emberek elhiszik és tényként fogják fel limitáltságukat. És ami a legszörnyűbb, hogy a társadalom ezt még legitimálja is. Én úgy látom hogy valahogy nincs kultúrája nálunk a fejlődésnek, és ez néha rémülettel tölt el...
Bejegyzések
Sajnos 100%-ig biztos vagyok benne hogy ezek a kis történetek valóban megtörténtek. Nem is tudom hogy ezen most sírjak vagy nevessek. Fura egy helyzet ez, de vajon mi lehet az oka?
VálaszTörlésValahogy az a baj, hogy az emberek elvárják a számítógéptől hogy helyettük gondolkodjon. A júzer elvárja hogy a gondolatait a számítógép teljesítse, de azzal nem akar szembe nézni hogy f_ngja sincs róla hogy mit akara a géppel megoldattatni. Arról pedig aztán szó sem lehet hogy esetleg rászánjon a felhasználó fél órát arra hogy megismerkedjen egy programmal.
Nekem az tetszik a legjobban (vagy inkább attól tudnék falra mászni a legjobban) amikor vki megkér hogy tanítsam meg neki az XY speciális videó vágó vagy a ZY számlázó program használatát, mert "én értek a számítógépekhez". Nekem is, neki is totál nulla a tudásunk a progiról, talán annyi különbség lehet közöttünk hogy én tudom venni az időt és fáradtságot hogy megtanuljam kezelni, ha szükségem van rá. Mert látom, hogy később a befektetett verejtékes munka nagyrészt megtérül.
Lehet hogy most szókimondóbb vagyok az átlagosnál, de ez a gond velünk: olyanok vagyunk mint a kismadarak a fészekben. Semmit nem vagyunk hajlandóak tenni hogy előbbre jussunk, de azt elvárjuk hogy a help desk, vagy az öltönyös urak a magas székben megoldják a problémáinkat. Na de ez innen már politika.
Igazad van Sanyi, teljes mértékben. Mivel én is számgépes körökben mozgok, rendszeresen jönnek nekem is hasonló dolgokkal.
VálaszTörlésNéha látom sok emberen, hogy van nekik a gép, használják is erre-arra, de azt sem tudják hogy működik. Szerintem ha valaki használ rendszeresen valamit, pláne sok órán keresztül naponta, akkor legyen valami fogalma arról, hogy mégis mitől van kép a monitoron pl. vagy miért fújja kifelé a levegőt az a doboz az asztal alatt, esetleg miért berreg, ha valamit be szeretni tölteni az ember.
Persze nem egyformák az emberek és ez a dolog bizonyos szépsége. Mert mindig azt szoktam mondani, hogy milyen is lenne már, ha minden ember értene mindenhez?
Nem lenne értéke senkinek sem, így viszont eladható a tudás...
Köszi Pali az építő hozzászólást. Teljes mértékben igazad van, én nem is azon bosszankodom hogy miért nem szakember mindenki: bár néha idegesítő, ettől függetlenül ezt nem is várnám el senkitől. Én pl. tudom hogy nem akarok sem irodalmár, sem pl. ornitológus vagy tengerbiológus lenni.
VálaszTörlésAki ismer az tudja hogy az én életfilozófiám a folyamatos fejlődés: kis lépésekkel, minden nap tenni azért hogy több legyek mint ami tegnap voltam. Ez nem jelenti azt hogy ebből nekem azonnal anyagi hasznom származna, sőt. Legtöbb esetben érdekességekről, szellemi táplálékról van szó: miből főznek Indiában, milyen kultúrális kincsei vannak pl. Perunak, vagy hogyan kell felszállni egy 747-essel, stb. Viszont visszatekintve érzi az ember hogy ez a hosszú felfedezőút vezet valahová, és ez engem jó érzéssel tölt el.
Amitől falra mászok, az ennek a filozófiának a tagadása. Amikor valaki a lustaságát magyarázza: "Nekem nincs kitartásom ehhez.", "Én ehhez soha nem fogok érteni, mert az iskolában nem tanultam.", stb. A legszörnyűbb az hogy sok esetben ez nem is kifogáskeresés, hanem ezek az emberek elhiszik és tényként fogják fel limitáltságukat. És ami a legszörnyűbb, hogy a társadalom ezt még legitimálja is. Én úgy látom hogy valahogy nincs kultúrája nálunk a fejlődésnek, és ez néha rémülettel tölt el...