Backgammon

Copyright: greekcypriot

Valahol a Földközi-tenger partján két nyugdíjas úr ül egy kávézó teraszán és a lenyugvó nap fényében játszanak. Körülöttük kis társaság. Előttük egy elegáns tábla hosszú háromszög alakú mezőkkel, a mezőkön korongok. Az idősebbik úr felvesz egy kis bőr poharat, megráz benne két kockát, és dob. Szerencséje van, két korongot rak egy mezőre ahol ellenfelének egy korongja állt: kiüti az ellenfél bábuját ami a tábla két térfelét elválasztó részre kerül. Most ellenfele jön, dob és próbára teszi szerencséjét. Sajnos ezzel a dobással nem tud újra játékba kerülni, kimarad a körből. A vékony fickó bosszúsan szív egyet a cigarettájából és átadja a kockát ellenfelének...



Amikor először megláttam a Backgammon táblát, valahogy egyből rabul ejtett a letisztult eleganciája és titokzatossága: minimalista tábla színes háromszögekkel, korongok, két-két dobókocka és semmi más. Ennek ellenére ránézésre fogalmam sem volt hogy mit lehet ezzel játszani. A játékosok dobnak, húzogatják a korongokat és kész. Elsőre még az sem volt világos hogy azok a háromszögek tulajdonképpen a mezők.

A játékszabályt aztán három évvel ezelőtt sikerült megtanulnom, kb. tíz perc alatt. Ennyi lenne? De hát ez nem sokkal bonyolultabb mint a "Ki nevet a végén". Rékával akkoriban sokat játszottunk, de egy idő után unalmassá vált a játék, mindig ugyanazokat léptük, stb. Kb. egy éve hogy a neten leültem játszani, és ekkor ért a sokkhatás. Hiába az egyszerű "dobok, lépek, kiütlek" játékszabály, valahogy az ellenfelek mindig nyertek. Állandóan kiütöttek, én pedig ha játékban is voltam, soha nem tudtam ütni. Cinkelt a számítógép kockája? Vagy csak egyszerűen szerencséjük van? No de ennyiszer?!

Ekkor érkeztem el egy kritikus ponthoz a játékkal kapcsolatban: nem adtam fel, hanem tovább kutattam stratégia után. Nem bántam meg, sőt: egy fantasztikusan izgalmas, új világ megismerésében tettem meg az első lépést.

Rájöttem, hogy a játék nem szerencsejáték, igenis komoly stratégiája van: a véletlen kezeléséről szól. Az alapelv ugyanaz mint a kaszinóknál: ha jobbakat lépsz mint ellenfeled, a következő körben több dobást tudsz hasznosan lépni, kevesebb kockázatos helyzetbe kerülsz, így hosszú távon többször nyersz mint ellenfeled. A sakkal ellentétben itt nincs "biztos nyerő" lépés, csak "jobb", "rosszabb" illetve "még rosszabb". Te döntesz, bevállalod-e a rizikót, vagy óvatos vagy. Elárulom, egyik taktika sem nyereséges, a keskeny középutat kell megtalálnod: kockáztass, de ne túl sokat, ezzel előnyödre billentheted a kocka véletlenszerűségét.

Ez a középút azonban nagyon keskeny, könnyű lelépni róla. A játék állandó koncentrációt igényel. Tipikus hiba, amikor mérföldekre az ellenfeled előtt jársz, kockáztatsz egy kicsit hiszen úgyis vezetsz, és a játék hátralevő részét a sorompón töltöd míg az ellenfeled komótosan kimenekíti figuráit.



Egy forduló lejátszása sokaknak talán túlságosan véletlenszerű, viszont sokkal izgalmasabb a játék ha több pontra játsszuk, pl. 7-re vagy 21-re. Ilyenkor jön be a duplázó kocka. Miről is van itt szó? Elmesélem: 7 pontos játékot játsszottok, 3-1 az állás, sajnos nem a te javadra. Ebben a körben viszont jól állsz, úgy érzed hogy kb. 75% hogy nyersz. Duplázod a tétet a kocka kijátszásával. Ellenfeled elfogadja a tét növelését és dob egy jót, most ő áll jobban: nem is haboz sokat, legközelebb dupláz. Immár négy pont múlik ezen a fordulón. Elfogadod a kockát? Be tudod hozni a lemaradásod? Ha az ellenfeled nyer, kigyűjti a hét pontját és nyer. Vagy inkább feladod a játékot és 5-1-ről próbálkozol? Adrenalinszint-növelő élmény, próbáljátok ki!

• Gammon.hu (játékszabály, stratégia)
• Play65.com
• Flyordie.hu